„Segítettünk számukra kinyitni a világot.” – Mit nyújt az iskola egy rászoruló gyermek számára?

A Dorkász Szolgálat több, mint 200 hátrányos helyzetű kárpátaljai menekültnek ad ideiglenes otthont. Az alapítvány által működtetett Befogadóközpontban lakó gyermekek nagy része az itt kialakított felzárkóztató iskolában tanul. A speciális iskola hosszútávú célja, hogy az itt tanuló diákokat beintegráljuk egy debreceni közintézménybe. Ezzel kapcsolatban pedig a pedagógus munkatársak tudnak a tapasztalataikról mesélni.  

Hogyan gondoljátok, a School to Success miben segített az itt lakó gyerekeknek? 

Keresztes Éva, dajka: Úgy gondolom, a szocializáció és a közösségfejlesztés mellett a beszédben és a kifejezésben is rengeteget fejlődtek. Az elején sokszor nem értettük, mit szeretnének mondani. Aztán megtanítottuk, hogy hogyan kell helyesen kifejezni magunkat.   

„A koncentrációkészségük és a teherbírásuk is rengeteget fejlődött. Szeptemberben egy 2 órás foglalkozás után elfáradtak, nem tudtak figyelni. Azóta rengeteget fejlődött a koncentrációs képességük, így már könnyen be lehet őket vonni a délelőtti fejlesztő foglalkozásokba.”  

Márkus Judit, pedagógus: Motiváltságban. Megmozdult bennük az érdeklődés, hogy szeretnének olyan dolgokkal foglalkozni, ami valóban érdekli őket.  Eddig nem foglalkoztatta őket a jövőjük. Mindenki azt a munkát akarta végezni, amit otthon a szülők is. A fiúk az apa után, a lányok pedig az anya után mentek.   

„A reptéri látogatáson viszont, az egyik fiú azt kérdezte, mit kell tanulnia ahhoz, hogy pilóta lehessen belőle.”  

Kelemen Ervinné, óvodapedagógus:   

„Segítettünk számukra kinyitni a világot. Láttak repülőt, felülhettek egy tűzoltóautóra. Ezeknek az élményeknek nyomata lesz, ha csak egy gondolat erejéig megmarad bennünk ez az emlék, már nem volt hiába.”   

A diákokkal kapcsolatban milyen tapasztalataitok vannak? 

Szakács Attila, pedagógus: Sajnos azt tapasztaltuk, hogy az ő kultúrájukban nincs lehetőség arra, hogy évekig tanuljanak. Hamar alapítanak családot, így az a cél a számukra, hogy minél hamarabb munkába álljanak, hiszen a családot el kell tartani. A szülői mintát követik, amit mi nem tudunk megváltoztatni. Azt tudjuk tenni, hogy megtanítjuk őket az alapokra, és lehetőséget adunk nekik, hogy ezt tovább folytassák.   

Szakács Ivett, pedagógus: Szintén a reptéri látogatás alkalmával az egyik fiúnak mondtam, hogy menjen nézze meg a gépeket, hátha felkelti az érdeklődését. Erre ő azt mondta, hogy úgyis majd bádogos lesz, mint az édesapja. Kicsit szomorú voltam, hiszen az iskolában jól teljesít, így akár tovább is tanulhatna. Már kicsi korban eldöntik a szülők, hogy milyen sorsa lesz a gyereknek.  

Keresztes Éva, dajka: Az óvodában is megfigyelhető, milyen mintákat hoznak otthonról. Az asszonyok nem mennek dolgozni, hanem otthon a háztartást vezetik és a gyerekekre vigyáznak, így a kislányok is ezt próbálják leutánozni.  

Volt arra is példa, hogy eljátszották, hogy mennek szülni. A pólójuk alá betették a babát és mondták, hogy mennek ultrahang vizsgálatra.  Otthon ezt látták, a nagyobb nővértől vagy az anyukától.  

„A 3 éves kislány úgy mozog a konyhában, hogy azt tanítani lehetne. Amikor sepregetni kell, akkor pedig versenyt futnak, ki hozza elsőnek a seprűt és sepri fel a morzsákat.”  

Tóth Dorina, iskolavezető-helyettes: Sok szülőnek nincs meg a 8 általános iskolája, sőt, van, akinek még a 6 sem. Ha ezek a diákok elvégzik a 8 osztályt, az már sikernek könyvelhető el. Nekik ez előrelépés, és nagy az esély arra, hogy az ő gyerekeiknek már szakmája, vagy érettségije legyen. Többnyire, ami az édesapa foglalkozása, azt viszik tovább a fiúk is, de volt olyanra is példa, aki azt mondta, hogy ő „policia” lesz.  

Az UNICEF partnerségében működtetett fejlesztő iskola közel egy éve indult, mégis rengeteg sikertörténettel találkoztuk ez idő alatt. Amennyiben szeretnél TE is részese lenni ennek a folyamatnak kövess minket Instagramon és Facebookon, ahol naprakész információkat tudhatsz meg a munkásságunkról.