Az otthon már nem Kárpátalja

Az orosz-ukrán háború kitörését követően a kárpátaljai Enikő és férje nem adták fel a reményt. Születendő gyermekük jövőjéért és a saját biztonságukért, tudták, hogy itt Magyarországon kell új életet kezdeniük. Közel két év után, most sikerült házat vásárolniuk, és minden erejükkel azon vannak, hogy folytassák azt az életet, amit Kárpátalján elkezdtek.

A kárpátaljai otthonukra mindig is emlékezni fognak

Tiszaújlakon Enikőéknek teljes volt az életük. Saját ház, autó, család és barátok. Mindemellett pedig mérhetetlenül nagy örömmel várták első gyermeküket. Mindenük megvolt, amit egy fiatal házaspár kívánhat. A rémálmaikban sem gondolták volna, hogy az országukban háború veszi kezdetét, születendő kisfiúk pedig Magyarországon, egy menekült befogadóközpontban látja meg a napvilágot.

„A mai napig nem tudjuk feldolgozni, hogy nem mehetünk haza. Nem is lehet, a honvágy mindig bennünk lesz.” – Mesélte Enikő, mikor a régi otthonukról beszélgettünk. Több mint két éve dúl a háború, azóta az egykori lakóhelyük most üresen, elhagyottan áll. A kis faluban, ahol egykoron élet volt, most az emberek rejtőzködni kényszerülnek. Enikőt ez a lehangoló látvány fogadta, mikor másfél év után visszatért szülőfalujába. Idős édesapját látogatta meg, akit több mint egy éve nem látott.

Ideje továbblépni

2022 júliusában született meg kisfiúk, Janika. Ekkor végleg tudatosult a fiatal párban, hogy itt kell új életet kezdeniük. Két év kitartó keresés kellett ahhoz, hogy egy Debrecentől nem messze lévő kis faluban, találják meg az ideális házat.

A fiatal édesanya kiemelte, hogy a ruha utalvány, a pelenka, illetve az élelmiszer adományok óriási segítséget nyújtottak a számukra. Nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy elérjék a céljukat, a saját házuk megvásárlását.

„A Dorkász nélkül nem sikerült volna. Az albérlet kimondottan drága. Ha minden hónapban a rezsit és a bérleti díjat kellett volna fizetnünk, akkor most nem tartanánk ott, hogy saját házba költözünk.” –Enikő férje, János is hálás a támogatásokért.

Ameddig Enikő otthon a kisfiút nevelte és a háztartást vezette, János igyekezett a munkahelyén minél több túlórát vállalni. Ennek köszönhetően pedig személyi kölcsönnel és egyéni megtakarítással 7.800.000 Ft-ért sikerült vásárolniuk egy kétszobás családi házat.

Örök emlék marad a Dorkászban töltött idő

Enikő, bár már rendkívül várja, hogy új házukba beköltözzenek, azért elmondta, hogy hiányozni fog nekik a Dorkász. Két évet töltöttek a Befogadóközpontban, ez idő alatt a többi lakóval összebarátkoztak, a munkatársakkal pedig kialakult egy bizalmi viszony. A fiatal édesanya a kényszerült helyzet ellenére jó emlékekkel gondol vissza az itt eltöltött időre. A beszélgetésünket szívhez szóló szavakkal zárta:

„Amikor Janika már nagyobb lesz, szeretném megmutatni neki ezt a helyet. Elmesélem neki, hogy itt született és itt éltünk azután, hogy el kellett hagynunk a hazánkat. Befogadtak minket és segítettek nekünk, ezért van most újra otthonunk.”

Enikő és János 2022 márciusában egy bőrönddel a kezükben lépték át az ukrán határt. Most a jövőt tervezgetik, az új házukat rendezik és reménykednek benne, hogy az új otthonukban is lehetnek majd olyan boldogok, mint amikor a szülőfalujukban éltek Kárpátalján.

Enikőéknek sikerült továbblépni, azonban számos menekült van, akik továbbra is rászorulnak a segítségre. Támogasd a menekültmissziós projektünket, hogy még több család számára legyen könnyebb a továbblépés!

Amennyiben szeretnéd nyomon követni a menekültmissziós projektünket iratkozz fel a havi hírlevelünkre!