Júlia és családja – Dombostanya

A mi kényelmes kis életünkön kívül is van világ, amit nehéz volt addig megértenem, míg saját szememmel nem tapasztaltam meg. Amint beléptem a 9 tagú család kissé nyikorgó ajtaján – ami talán a szelet sem fogta fel igazán -, a konyhába érkeztem, ahol egyetlen asztal árválkodott telis-tele konyhai eszközökkel. Az apró szobát a hálószoba követte, melyet egy szögekkel feltűzött pokróc választott el a konyhától. Ez a szoba volt mindannyiuk hálószobája 2 darab ággyal és egy kályhával, melyet fűtéshez és főzéshez is használnak egyaránt. 

Érkezésünkkor a család legkisebb tagja, a 2,5 éves Rikárdó aludt a kétszemélyes ágy közepén. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot az édesanyával, Júliával, aki meglepődésemre rendkívül intelligens asszonynak bizonyult, több mint egy órán keresztül beszélgettünk szünet nélkül. Szomorúan mondta el nekem, hogy a fürdőszoba és az áram hiánya miatt 7 gyerekéből 6-ot állami gondozásba helyeztek. Nagyon rosszul viselik azt, hogy nem lehet velük az összes gyermekük, de még a kicsi Rikárdó is, szinte minden nap megnézi a testvérei képeit és mondja, hogy mennyire szereti és hiányoznak neki a testvérei. „Olyankor megszakad a szívem.” – mondta az édesanya. 

A családfő segédmunkásként dolgozik, Júlia pedig most íratta be óvodába a legkisebb gyerekét, hogy ő is munkát tudjon vállalni Debrecenben. Elmondása szerint legjobb esetben 100 000 forintból élnek, de van, amikor 50 000-ből kell gazdálkodniuk egy hónapban. 

„Nem egyszerű munkát találni, mert amikor meglátnak azt mondják, hogy már nincs hely, hiába a legjobb énem veszem elő. Megrettennek a roma származásom miatt, pedig úgy érzem, hogy nem vagyok egy buta ember.” 

Az ezelőtti lakásukat nem tudták tovább fizetni, így 1 hónapja költöztek vissza a házukba, ahol ők is felnőttek. A bútorok is nagyon szegényesen voltak a két szobás házban, elvétve, éppen csak a legszükségesebbek. Láttam rajta, hogy milyen odaadással beszél a gyerekeiről és elmondta, hogy amit lehet, azt ő meg fogja tenni a gyerekeiért. A legnagyobb fiúk kőművesnek tanul, bár nagyon nehezen, de igyekeznek őt is támogatni a tanulmányában. Megveszi neki a bérletet, hogy könnyebb legyen az utazása és uzsonnát is csomagol neki. 

„Nem tudunk palotát varázsolni, de nem éheznek a gyerekeim” -mondta Júlia. 6 hónap múlva felülvizsgálják a család helyzetét, a szülők abban bíznak, hogy addigra sikerül olyan otthont teremteniük, ahová hazahozhatják a gyermekeiket, hogy egy családként élhessenek tovább. 

CSELEKEDJ MOST, ÉS ELKÉPZELNI SEM TUDOD, MENNYI MINDENT MEGVÁLTOZTATHATSZ!

Támogasd rendszeresen a családgondozási projektünket, hogy támogathassuk a hasonló sorsú családokat. Kattints az adakozás fülre!